Reflexió a mikrotanításról

Vikivel a legelső órán a szófelhőt választottuk mikrotanításunk alapjának, mondván, hogy jól hangzik; nem döntöttünk rosszul. Úgy gondolom, ez egy nagyon hálás kis alkalmazás, amit egész könnyű használni, és zseniális dolgokat lehet vele csinálni.

Sokáig ötleteltem, hogy mit tegyek bele, mit hagyjak ki, milyen témát válasszak: első nekifutásnak egy karácsonyfát szerettem volna elkészíteni, viszont túl bonyolult megközelítéssel. Második nekifutásra egy egyszerűbben elkészíthető, mégis (úgy gondolom) izgalmasabb szófelhőt választottam: mivel most jön ki az új Star Wars film, egy Star Wars-os szófelhőt készítettünk, benne a stáblista egy részével.

Számomra nagyon pozitív volt maga a folyamat is, ahogy megterveztem, és végrehajtottam a feladatot, jól éreztem magam ott kint, a többiek előtt, és nem izgultam egyáltalán. Nagyon tetszett, hogy aki elakadt, egyből jelzett, így oda tudtam menni hozzá anélkül, hogy háromszáz lépéssel lett volna lemaradva; úgy érzem, a visszacsatolásosdi nagyon jól működött; mindig tudtam, hol tart a csoport.

Az egyetlen dolog, amire abszolút nem voltam felkészülve, hogy ennyire lassúak lesznek a gépek. Ezzel egy nagyon picit elcsúsztam az időben, de úgy gondolom, másfél perc nem a világ vége. Negatívumként kiemelték a többiek, hogy halk voltam: erre abszolút nem is gondoltam, hogy képes vagyok halk beszédre: anya szerint mindig kiabálok. : ) Mindenesetre megnéztem a videót, és tényleg halk voltam: erre mindenképp odafigyelek, mert ez számomra teljesen új dolog, viszont igaz.

Nagyon jól éreztem magam a mikrotanítás alatt, és köszönöm a többiek munkáját és segítségét, hogy úgy sikerült minden, ahogy szerettem volna.