1. Ismeretes, hogy Trója eleste
után általában kíméletlenül bántak a város lakosságával; két férfi volt csupán,
Aeneas és Antenor, akire az achivok - valamely ősi vendégbarátság jogán, s
mivel ők ketten mindig a béke helyreállítását és Helena kiadatását kezdeményezték,
egyáltalán nem alkalmazták a hadijog szabályait. Antenor különféle kalandok
után érkezett meg az Adriai-tenger legmélyebben fekvő öblébe… Aeneas viszont,
akit otthonából ugyancsak ez a csapás űzött el, de a sors nagyobb hatalom
megteremtésére vezérelt, először Macedoniába érkezett, honnan hazát keresve
Szicíliába vetődött, majd innen továbbhajózva Laurentum földjét foglalta el. A
trójaiak, mivelhogy véget nem érő bolyongásaik közben fegyvereiken és hajóikon
kívül semmijük sem maradt, partraszállásuk után zsákmányt szereztek maguknak a
vidéken; ezért Latinus király és az aborigo nép, a terület akkori urai, fegyvert
fogván, összesereglettek a városból s a szántóföldekről, hogy a jövevények
támadását visszaverjék. Ettől kezdve kétfajta hagyomány maradt ránk: némelyek
azt állítják, hogy Latinus vereséget szenvedvén a csatában, békét kötött, majd
rokoni kapcsolatot létesített Aeneasszal; mások szerint pedig csatarendbe
sorakoztak, s már-már harsant is a trombita, midőn az előkelőségek kíséretében
előlépett Latinus, és beszélgetésre szólította az idegenek vezérét; megkérdezte
tőle, hogy miféle nép az övé, honnét jött, milyen balsors űzte el hazájából, és
mit keres itt a laurentumi földeken; mikor megtudta, hogy trójaiak, vezérük
Aeneas, Anchises és Venus fia, hogy tűzvész pusztította hazájukból menekültek,
lakóhelyet s város alapítására alkalmas földet keresnek, megcsodálva a népnek
és vezérének nemességét, valamint háborúra és békére egyaránt készséges
indulatát, jobbját nyújtotta, ekképpen pecsételve meg eljövendő barátságukat;
ezután a két vezér szövetségre lépett, a két hadsereg pedig üdvözlettel
köszöntötte egymást; Aeneas Latinusnál járt vendégségben, s ott történt, hogy
Latinus a házi istenek színe előtt az állami szövetséget családi szerződéssel
kötötte össze, feleségül adván leányát Aeneashoz.
…
Később az aborigo és a trójai nép
háborúba keveredett egymással. Turnus, a rutulusok királya, aki Aeneas
megérkezése előtt jegyben járt Laviniával, rossz néven vette, hogy mellőzik a
jövevény kedvéért, és háborút üzen mind Aeneasnak, mind Latinusnak. Az
ütközetből egyik hadsereg sem került ki kívánsága szerint: a rutulusokat
legyőzték; a győztes aborigók és trójaiak viszont elveszítették vezérüket,
Latinust.
…
Ascanius, Aeneas fia még nem
érett meg az uralkodásra; hanem a hatalmat megőrizték neki nagykorúsága napjáig.
Ascanius, másnéven Iulus, kétségtelenül Aeneas fia volt; mivel Lavinium
túlnépesedett, az akkori állapotokhoz képest igen virágzó és gazdag várost
anyjára, illetve mostohaanyjára hagyta, maga pedig az Albanus hegyen új várost
alapított, melynek a hegygerincen elnyúló fekvése miatt az Alba Longa nevet
adta. Lavinium alapítása és az Alba Longában való letelepedés között mintegy
harminc esztendő telt el…
Majd Ascanius fia, Silvius került
uralomra - a véletlen folytán az erdőben jött a világra; ő nemzette Aeneas
Silviust; az pedig Latinus Silviust…
Utána Proca uralkodott. Az ő fia volt Numitor
és Amulius; Numitornak, legidősebb gyermekének hagyta örökül a Silvius
nemzetség ősrégi királyságát. Az erőszak mégis legyűrte az atya végakaratát és
az elsőszülöttség jogát: bátyját elűzvén, Amulius került a trónra. Bűnt bűnre
halmozott; bátyja fiúgyermekeit megölette, leányát, Rhea Silviát a megtisztelő
kitüntetés ürügyén Vesta papnőjévé avatta, s ekképpen az örökös szüzességi
fogadalom révén elvette tőle a gyermekszülésnek még a reményét is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése