A szmog

A szmog a XXI. századi városlakók egészségére erősen káros hatással lehet, főleg, ha valaki légzőszervi betegségekkel küzd.

A szmog a környezetszennyezés miatt kialakuló füstköd (az angol smoke [füst] és fog [köd] szóösszetételeként keletkezett kifejezés). A földrajzi és időjárási körülményektől, valamint a levegőben található szennyezőanyagoktól függően kétféle füstködöt különböztetünk meg.

Az egyik az úgynevezett londoni típusú szmog, amit reduktív típusú szmognak is neveznek. Általában télen, szélcsendes, magas páratartalmú levegőben alakul ki, amikor az alsó, hideg légrétegek (-3 és +5°C) felett meleg levegő van. A levegő fő szennyezője a széntüzelésből származó füst, kén-dioxid, szén-monoxid, por és korom.
A másik a Los Angeles-i típusú, vagyis oxidatív szmog. Ebben az esetben a szmog forrása a közlekedés, és jellemzően nyáron alakul ki, erős UV-sugárzás hatására, szintén szélcsendes időben. A gépjárművek kipufogógázának nitrogén vegyületei a levegő oxigénmolekuláit atomos oxigénre bontják. Az oxigén fotokémiai reakciók útján ózonná alakul, ami az emberi szervezetre mérgezően hat. A járművek emellett port is bocsátanak ki, különösen a dízelmotorok.

A porszennyezés tehát a szmog kialakulásának legfontosabb tényezője, a légköri körülményeken kívül. A levegőbe kerülő porszemek különböző méretűek:


a 100 μm (mikrométer, mikron) feletti részecskék percek alatt leülnek a felszínre

10-100 μm közötti részecskék már belélegezhetők, közvetlen egészségkárosodást okozhatnak

10 μm alatti méretű lebegő anyagok hosszan maradnak a levegőben, csak a csapadék mossa ki a levegőből. Bejuthatnak a tüdőbe

2,5 μm alatti szemcsék nem tudnak kijutni a tüdőből.

Az egészségügyi határértéket (PM10) a 2,5-10 μm mérethatárok közötti részecskék mennyiségére állapították meg. Magyarországon a 24 órás átlag 50 μg/m3, az éves átlag 40 μg/m3. Szmogriadót két fokozatban rendelik el: a tájékoztatási fokozatot akkor, ha a szállópor értéke két egymást követő napon meghaladja a 75 μg/m3 értéket, és riasztási fokozatot, ha a két egymást követő napon a porszennyezés 100 μg/m3 feletti.

A szmog egészségkárosodást okoz. Akinek már van valamilyen légzőszervi betegsége, annak két-három szmogos nap akár halálos következményt is okozhat. A téli szmog kialakulásában felerészt a szilárd tüzelés, felerészt a közlekedés kipufogó gázaival okozott porszennyezése a vétkes.

Vergilius: Aeneis, 6. ének

Cumaeben Aeneas találkozik Sibyllával, a nagy orákulummal, aki egy jóslat miatt elkíséri a főhőst az Alvilágba. Itt találkozik a férfi halott apjával, aki beavatja őt a jövő rejtelmeibe: 

Anchísés evvel nekikezd, így fejtve ki mindent:
    "Földet, eget, dagadó habokat, holdgömb ragyogását
És títáni napunk, mindent, kezdetben a benső
Lélek táplált, és a világszellem, mely elömlött
Összevegyülve velük vitt mozgást nagy tömegükbe.
Innen az emberi faj, meg a földön az állati, innen
Minden szárnyas, a márvány víz-szin alatt is a szörnyek.
Tűztől terhes ezek csírája, hisz égi körökből
Származnak, ha ugyan nem fojtja le testi betegség
S földi, halandó rész erejük nem kezdi kiölni.
Ennek folytán fél, vágyik, bánkódik, örül mind,
Míg testükben, e vak börtönben a fényt sose látják.
Sőt, ha az élet lángja lehunyt is már, a szegénytől
Minden testi baj és kórság nem száll el egészen
Akkor sem, belemarta magát ugyanis csoda-módra
S mélyen a hosszu idő folyamán lelkükbe a sok szenny.
Hajdani bűneikért most hát kínokkal adóznak,
Így vezekelnek. Van, ki szelek viharába feszítve,
Van, ki viszont vízörvényben függ, vagy belemártva
Lángtengerbe, hogy az perzselje le, mossa ki bűnük:
Mindegyikünk a saját lelkével szenved. A tágas
Élysiumba utána jutunk - víg földje azonban
Oly kevesek hona lesz! - míg minden szennyet az évek
Körforgása ki nem rostál, csak egy éteri érzést
És egy mennyei, egyszerű szikrát hagyva szivünkben.
Ám ha idők kerekén ezer esztendő eliramlott,
Mind, seregestül a Léthéhez szólítja az isten,
Hogy, feledést szíván folyamából, újra a napfényt
Szemre vehessék, és fel akarják ölteni testük."
    Ezt mondotta el Anchísés, a tömeg közepébe
Vitte utána fiát a Sibyllával, föl a dombra,
Hogy jól lássa a hosszú sort, a zajos sokaságot
S arca vonásaiból olvasson a szembejövőknek.
    "S most a dicsőségről szólok, mely a dardanidákra,
Majdan várni fog, és arról, mily hősök erednek,
Tündöklők, italus törzsből, örökölni nevünket
És unokáid is elsorolom, feltárva jövődet.
    Nézd amaz ifjat amott, ki reádül a dárda nyelére:
Sorsa a földre az elsők közt feljutni jelölvén,
Leghamarabb, italus nászból, ő száll fel a fényre -
Silvius, így nevezik, neve albai név, legutolsó
Sarjad, akit Lávínia, vénségedre, királyul
S Alba királyai őséül szül néked az erdőn,
S Alba, a Hosszu felett, vele kezdődik meg uralmunk.
Míg mellette Procas, tündöklő tükre a trósznak
És Capys áll Numitorral, majd ki neved megujítja,
Silvius Aeneás, a kegyes - de kirántani kardot
Úgy sem utolsó, csak majd nyerje el Alba uralmát.
Hej, milyen ifjak! hogy duzzad mind, nézd, az erőtől!
S rajtuk a tölgylombos polgárkoszorú milyen ékes!
Ők emelik Nómentum, Pómetií, Cora, Bóla
És Gabií falait, de Fidénaet és Inuúsnak
Fészkét is, valamint Collátia bérci erődjét.
Ez lesz majd a nevük, most még név nélküli puszták.
    Ámde nagyapjához később Mávors fia társul,
Rómulus; anyja, az Assaracus-vér fogja nevelni:
Ília. Látod-e, két forgó mered égre sisakján,
S mint díszíti saját ékével mennyei atyja?
Íme, előjelet is kap hát, hogy győz a világon
Róma hatalma, fiam, s az Olympusig ér fel erénye;
Mert maga hét fellegvárat fog körbe falával,
S boldog lesz hős sarjaiban: Berecyntia örvend
Gyermekein csak eképp, amidőn tornyos-koronásan
Áthajt Phrygia városain, sok száz unokáját
Dédelgetve, ki mind isten s fenn trónol az égben.
    És most jól idenézz, mert római véreid, őket,
Tenfajtád látod. Caesart s az iúliusi népet,
Mind, kik a menny nagy boltja alá felszállnak a fénybe.
Köztük az is, kit olyan sok jós megigért - ime, ámulj
Augustus Caesaron: az Isteni sarja e férfi,
Másod-aranykor virrad fel Latiumban alatta,
Mint Sáturnus földjén rég; birodalma kiterjed
Indusokon, garamantusokon túl, állatöveknek,
Évnek, napnak egén is túl, addig, hol a mennybolt
Tengelye Atlas tarkóján tündökleni látszik.

Livius: Ab urbe condita

1. Ismeretes, hogy Trója eleste után általában kíméletlenül bántak a város lakosságával; két férfi volt csupán, Aeneas és Antenor, akire az achivok - valamely ősi vendégbarátság jogán, s mivel ők ketten mindig a béke helyreállítását és Helena kiadatását kezdeményezték, egyáltalán nem alkalmazták a hadijog szabályait. Antenor különféle kalandok után érkezett meg az Adriai-tenger legmélyebben fekvő öblébe… Aeneas viszont, akit otthonából ugyancsak ez a csapás űzött el, de a sors nagyobb hatalom megteremtésére vezérelt, először Macedoniába érkezett, honnan hazát keresve Szicíliába vetődött, majd innen továbbhajózva Laurentum földjét foglalta el. A trójaiak, mivelhogy véget nem érő bolyongásaik közben fegyvereiken és hajóikon kívül semmijük sem maradt, partraszállásuk után zsákmányt szereztek maguknak a vidéken; ezért Latinus király és az aborigo nép, a terület akkori urai, fegyvert fogván, összesereglettek a városból s a szántóföldekről, hogy a jövevények támadását visszaverjék. Ettől kezdve kétfajta hagyomány maradt ránk: némelyek azt állítják, hogy Latinus vereséget szenvedvén a csatában, békét kötött, majd rokoni kapcsolatot létesített Aeneasszal; mások szerint pedig csatarendbe sorakoztak, s már-már harsant is a trombita, midőn az előkelőségek kíséretében előlépett Latinus, és beszélgetésre szólította az idegenek vezérét; megkérdezte tőle, hogy miféle nép az övé, honnét jött, milyen balsors űzte el hazájából, és mit keres itt a laurentumi földeken; mikor megtudta, hogy trójaiak, vezérük Aeneas, Anchises és Venus fia, hogy tűzvész pusztította hazájukból menekültek, lakóhelyet s város alapítására alkalmas földet keresnek, megcsodálva a népnek és vezérének nemességét, valamint háborúra és békére egyaránt készséges indulatát, jobbját nyújtotta, ekképpen pecsételve meg eljövendő barátságukat; ezután a két vezér szövetségre lépett, a két hadsereg pedig üdvözlettel köszöntötte egymást; Aeneas Latinusnál járt vendégségben, s ott történt, hogy Latinus a házi istenek színe előtt az állami szövetséget családi szerződéssel kötötte össze, feleségül adván leányát Aeneashoz.

…

Később az aborigo és a trójai nép háborúba keveredett egymással. Turnus, a rutulusok királya, aki Aeneas megérkezése előtt jegyben járt Laviniával, rossz néven vette, hogy mellőzik a jövevény kedvéért, és háborút üzen mind Aeneasnak, mind Latinusnak. Az ütközetből egyik hadsereg sem került ki kívánsága szerint: a rutulusokat legyőzték; a győztes aborigók és trójaiak viszont elveszítették vezérüket, Latinust.

…

Ascanius, Aeneas fia még nem érett meg az uralkodásra; hanem a hatalmat megőrizték neki nagykorúsága napjáig. Ascanius, másnéven Iulus, kétségtelenül Aeneas fia volt; mivel Lavinium túlnépesedett, az akkori állapotokhoz képest igen virágzó és gazdag várost anyjára, illetve mostohaanyjára hagyta, maga pedig az Albanus hegyen új várost alapított, melynek a hegygerincen elnyúló fekvése miatt az Alba Longa nevet adta. Lavinium alapítása és az Alba Longában való letelepedés között mintegy harminc esztendő telt el…

Majd Ascanius fia, Silvius került uralomra - a véletlen folytán az erdőben jött a világra; ő nemzette Aeneas Silviust; az pedig Latinus Silviust…

 Utána Proca uralkodott. Az ő fia volt Numitor és Amulius; Numitornak, legidősebb gyermekének hagyta örökül a Silvius nemzetség ősrégi királyságát. Az erőszak mégis legyűrte az atya végakaratát és az elsőszülöttség jogát: bátyját elűzvén, Amulius került a trónra. Bűnt bűnre halmozott; bátyja fiúgyermekeit megölette, leányát, Rhea Silviát a megtisztelő kitüntetés ürügyén Vesta papnőjévé avatta, s ekképpen az örökös szüzességi fogadalom révén elvette tőle a gyermekszülésnek még a reményét is.